2013. július havi bejegyzések

Súlyvesztés léböjttel?

A léböjt legláthatóbb eredménye valóban a súlyvesztés, noha a kúra legnagyobb haszna az emésztési- és a bélrendszer pihentetése, regenerálása. Azt csak csodálkozva veszi tudomásul a környezetem, hogy 31 év után kávé nélkül még létezem, holott korábban anélkül fel sem bírtam kelni. De megváltozott az étrendem is: sokkal több zöldséget eszem, több folyadékot iszom, és bár sohasem vagyok éhes, alaposan csökkent a napi kalóriaadag. Azért nem minden alakult úgy, ahogy elterveztem. A leginkább azt sajnáltuk mi tizenketten, akik részt vettünk ebben a programban, hogy az időjárás – mondhatni– kegyetlen volt hozzánk. Tíz centis hó esett április elején, napokig fújt a csípős, hideg északi szél. Ennek elmúltával rázendített az eső, és már éppen hazaindultunk, amikor végre némi napfény kegyeskedett ránk sütni. Így aztán a Balaton északi partján a Káli-medencében nem jártuk be a Kopasz- és a Szent György-hegyek emelkedőit és lankáit. A Hegyestűn meg havas esővel tarkított napsütésben épp hogy csak megúsztuk a nagyobb elázást. Sokat hallunk a böjtölésről, és inkább arra emlékezünk, hogy beöntés mindennap (pfúúj!), és szenvedés, mert nem lehet enni. Nos, mindez így távolról sem állja meg a helyét. A rákészülés fontosabb volt minden szónál. Ahogyan elhatároztam: ezt teszem most magamért, egyre-másra a kezembe akadtak azok az olvasmányok, amelyeket már korábban felhalmoztam, a jógakönyvem, amely említést tesz Jézus 40 napos böjtjéről, az amerikai indiánokról, akik a Nagy Szellemet vágyták látni a megtisztulás által. Ahogy a férjem egykori harminc napos egyedüli “nem evését” végignéztem, egészen a kezdés hetéig nem voltam benne biztos, hogy nem fordulok vissza félúton. Adtam ennek is egy sesélyt, de azért arra készültem, hogy bár vegetáriánus nem vagyok, végigcsinálom, és arra mindenképpen jó lesz, hogy saját fejlődésem egyik állomása legyen. Sokat teszek a testi egészségemért: kocogás, jóga, meditáció, és tudom, mind többen teszik ugyanezt. Úgy gondoltam, meg kell tennem a következő lépést. Mindenki a saját útját járja. Ez csak a megérkezés után derült ki igazán, hisz mindenki megfogalmazta – lehet, hogy ott először önmagának is –, mit is vár ettől az egy héttől. Egy tényszerű felsorolás: állapotfelmérés, léböjt, reggelenként béltisztítás, jóga, meditáció, naponta kétórás gyalogtúra, masszázs, szauna, beszélgetések az egészséges életmód témaköréből, mindez mond-e mást, mint amit én is gondoltam: érdekes lesz! Ahogyan sorra megérkeztünk, vártam, hogy tonna donnák gördülnek be az ajtón, ám – hozzám hasonlóan – kicsit túlsúlyos, de nem dagadt emberek jöttek, ki fáradtabban, ki “harcra” készen. Rögtön az érkezés estéjén kiderült, hogy a fodrász Kati éppúgy olvasott és készült, sőt több alkalommal végig is csinálta már az egyhetes programot, mégis, újból teljes várakozással ült az asztal mellé. Tudatosan egészségesebb életet élők is voltak köztünk, és az is ott ült velünk, aki még mindig úgy készült, hogy majd biztos itt is ehet azért valamit… De a biztonság kedvéért a szendvicset még a Káli-medencébe tartó vonaton megette. Annyit mindannyian tudtunk, hogy energiánk nagy része az emésztéssel, annak folyamataival használódik el, és ha szervezetünk egy kicsit kiürül, odafigyelhet másra is, mint például a fájó térdekre, a rendellenes, heves stressz okozta szívverésre. A felhalmozott mérgektől szó szerint és átvitt értelemben is megszabadulhatunk. Legjobban az használt, hogy remek társaság gyűlt össze, akik egymást úgy segítették, ahogy arra maguk nem is gondoltak azelőtt. A csoport ereje megsokszorozta azt az eredményt, amit – mi, akik ezelőtt még soha nem szereztek ilyen tapasztalatot – titkon reméltünk mindannyian. Megtanultunk figyelni a testünkre, meghallottuk, mit mondtak az egyes szervek, lecsillapodtak az érzékeink, mások felerősödtek, mertünk pihenni, és tudtuk azt tenni, ami testünknek a legkellemesebb. A jógafoglalkozások mindenki számára végezhetők voltak, külön erénye ez a programnak, hiszen az időjárást figyelembe véve, sokszor ez pótolta a kétórás gyalogtúrát is. Aki még nem meditált, kicsit megérezte: lecsendesíteni az elmét csodálatos adomány. A testi bajaink pedig eltompultak, oly sok más élmény gyarapította tudatos létünket, hogy leértékelődött önmagunk számára is a fejfájás, a rossz közérzet, a panasz sem szállt messzire.