Világjáró kategória bejegyzései

Arany Háromszög

Burma, hivatalos nevén Pyeidaungzu Myanmar Najngngandav, azaz Myanmar, egyrészt azért titokzatos, mert nagyon messze van. Határos Thaifölddel, Laosszal, Kínával, Indiával és Bangladessel. Délről a Bengáli öböl és az Andamán tenger övezik. Az ország középső részét széles folyók és tágas síkságok jellemzik, a fő folyó az Ayeyarwady (régebben Irrawaddy) 1600 km-en hajózható, és árterei jelentik az ország mezőgazdaságának alapját. A thai határ mentén hegyek emelkednek, melyek északon találkoznak a Himalája keleti nyúlványaival. Legmagasabb pontja a Hkakabo Razi (5881 m) a Myanmar-Tibeti határnál. Ez egyben Délkelet-Ázsia legmagasabb csúcsa. De nem csak a távolság a probléma. Burma sokáig zárt területnek számított, ahová nem lehetett utazni. Myanmar hosszú ideje a diktátorok, lázadók és gerillák földje, és a Nyugat szemében az elnyomás és a rabszolgamunka szimbóluma. Az ország vezetése nem engedte, hogy demokratikusan választott kormány vegye át a hatalmat és bebörtönözte az azóta Nobel békedíjas demokratikus vezetőt, Aung San Suu Kyi-t. Mindez az ország nemzetközi elszigetelődéséhez vezetett. Myanmar a délkelet-ázsiai országokkal próbált gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, akik inkább a “konstruktív megközelítést” választották a szankciók helyett. Eközben tűzszünetet sikerült kötnie kilenc, kormányellenes lázadó csoporttal, a Karen gerillákat gyakorlatilag megsemmisítették, és a drogbáróval, Khun Sa-val is lecsendesedni látszanak az összetűzések. A katonai kormány kezébe vette a turizmus irányítását, így Burma biztonsággal látogatható ország lett, bár vannak részei, amelyeket jobb elkerülni. A thai határ mentén csempészek, lázadók és menekültek vannak, és itt a leggyakoribbak a katonai akciók. Az “Arany Háromszög” területére, Mandalay északkeleti részére semmiképpen ne merészkedjünk, itt ugyanis az ópiumbáró Khun Sa 15000 fős magánhadserege és a kormány állandó harcban áll. Az ópiumtermesztésnek évszázados hagyományai vannak, de az üzlet igazán a múlt század közepén lendült fel. Akkor egy-egy karaván hat teherautója egyenként mintegy 32 tonna ópiumot szállított a Kokang hegyekből a thaiföldi határhoz, ahol cserébe készpénzt és aranyrudakat kaptak – innen az Arany-háromszög elnevezés. “A csoport március 5-én érkezett Yangon-ba, a fővárosba. Ezt régen Rangoon-nak nevezték, de amikor Burmából Myanmar lett, ezt is átnevezték. Ez persze nem zavart bennünket, a városnézésben, amit a repülőtéri transzfer után azonnal elkezdtünk. Döbbenetes élmény volt az arannyal borított Shwedagon Paya. A legenda szerint a helyén állt eredeti stupa Buddha hajára épült. A mai csodálatos épület a 18. században készült, és fantasztikus szoborpark, templom- és pavilon együttesek övezik. Megnéztük a 48 méter magas Sule pagodát, a híres Strand Hotelt, a hatalmas Buddha szobrot Chaukhatatgyi Paya-n, és a békés Kandawgyi és Inya tavakat, és nem hagytuk ki a Bogyoke piacot sem” – meséli Kaiser Mihály. A fárasztó napot komoly vacsora zárta. A burmai ételek alapja a rizs. Ehhez sokféle currys nyers zöldség közül választhatunk feltétet, csaknem mindent ngapi-val, szárított, erjesztett rákpasztával ízesítenek. A burmai tea nagyon erős, számunkra túl édes és tejjel isszák. Az ételeken érződik a kínai, a japán, az indiai és a thai hatás. Amióta nálunk is megnyíltak a kínai éttermek, nem idegenek az ázsiai ízek.